Ezért itt a Magyar Országgyűlés épületében leszögezi, hogy mióta önálló magyar tanügyigazgatás van, ilyen centralizált, ilyen központosított rendszer nem volt, még Klebelsberg idején sem. Ez a rendszer, amelyet kiépítettek, központilag irányított, és nem elsősorban a gyermekek tudására, hanem afféle nevelésére hozták létre, amit a politika akar.

Az, hogy a közoktatás elnevezést a törvényből kivéve köznevelésinek nevezték, igaz, de csak a gondolataikban, mert itt valóban nem a tudásátadás, tudásátvétel modern formáira gondolnak. A sokszínűséget kiirtották a rendszerből, mivel mindent, ami alternatív, a jelenlegi kormánytöbbség utál. Ilyen lenne a Pedagógus Kar is a terveik szerint: bár etikai szabályzat még nincs, de már most lehet tudni, hogy mindenki tagja a Karnak. Szerintem ennél avíttabb, ennél dohszagúbb elképzelés valóban nem volt, mint amilyen ez a Magyar Pedagógus Kar, illetve az az átalakítás, amely 2013 szeptemberére 1973-ba viszi vissza a magyar közoktatást.

Ez nem jobboldal és baloldal kérdése, ez múltidézés, amit ez az ország el fog utasítani.

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Hiller képviselő úr ugyanezt mondja azóta, hogy elkezdtük a köznevelési rendszer jelentős átalakítását.

Ha a tanévet értékeljük, akkor elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy mit nyújtott ez a tanév a gyerekeknek. Ez a tanév semmi olyan kirívó negatív eseményt nem produkált, amely arra utalt volna, hogy a gyermekek fejlődése rossz irányt vett. Láthatóan csökkent az iskolai agresszió, kevesebb lett az igazolatlan hiányzás, a gyerekek szép eredményeket értek el az országos középiskolai tanulmányi versenyen, az országos szakmai versenyeken, a nemzetközi diákolimpiákon. Nyári táborok sorát támogatja a kormány a költségvetésből vagy európai uniós forrásból. Ezért tehát elégedettek lehetünk ezzel a tanévvel.

Mint köztudott, a centralizált vagy a decentralizált iskolarendszer nem feltétlenül jobb- vagy baloldalfüggő. Vannak olyan demokráciák, ahol erősen centralizált rendszer van, és van olyan, ahol decentralizált. Európai uniós és Európa tanácsi rendezvényeken is rendre előjövő téma, hogy a kettőnek valamiféle egyensúlyára kell törekedni, egyik sem önmagában véve jó vagy önmagában véve rossz.

Igen együgyű beszéd az, amely azt mondja, hogy kiirtottuk a köznevelési rendszerből a sokszínűséget. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásába a magyar iskolarendszernek hatvanegynéhány százaléka tartozik, a többi egyházi, magániskola, önkormányzati fenntartású óvoda, nemzetiségi iskola vagy egyetemek által fönntartott gyakorlóiskola. Mi ez, kérem, ha nem sokszínűség?

Mi az, ha nem sokszínűség, hogy minden iskola számára nyitva van a lehetőség, hogy saját, akár kísérleti tantervet dolgozzon ki, nyújtson be és azt akkreditáltassa? Erre a törvény megteremtette a lehetőséget. Mi az, ha nem az iskolák önállósága, ha a kerettanterv az átlag kerettantervet követő iskolák számára is legalább 10 százaléknyi időkeretben megadja a lehetőséget arra, hogy saját programjukat folytassák? De az erdei iskolák, a pályázati rendszerek, az idegennyelv-választék is mind-mind a sokszínűséget biztosítja. Nem egyen-gyerekekről van szó, hanem arról, hogy minden magyar kisgyereknek, szülessék akárhová, az ország biztosítsa, hogy az ismereteknek és a képességeknek a minimumát megkapja az állami iskolarendszerben, és nyilván ugyanígy a többi iskolában. Minden egyéb mondvacsinált probléma.

Még néhány adat, amely ennek a tanévnek az eredményességét jelzi. 84 588 diák kezdte meg az érettségi vizsgát, eddig információim szerint probléma nélkül. A szakos ellátottság, a technikai felszereltség, a szakmai munka színvonala érezhetően javult nagyon sok iskola jelzése szerint. És ami még a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működését dicséri, 456 átszervezésről született meg a döntés a jó előkészítés után, és azokat a becsődölt alapítványokat, amelyek szélnek eresztették volna - mint ahogy eresztették az ön idejében, Hiller úr - a tanulókat, a pedagógusokat, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megmentette.